2025. szeptember kiváló hallgatója: Simon Dávid Vince
Simon Dávid Vince: „Fontosnak tartom, hogy a kihívásoktól ne ijedjek meg, és erre biztatom a társaimat is”
Elsőévesként lépett be az NTA programjába, és azóta is folyamatosan kutat, hazai és nemzetközi konferenciákon vesz részt. Hamarosan megjelenik elsőszerzős publikációja is egy neuropeptidről, ami egyebek mellett az időskori mozgáskoordinációs változásokban tölt be kulcsszerepet. Simon Dávid Vince, a Pécsi Tudományegyetem orvostudományi karának ötödéves hallgatója Kiváló Hallgató díjat vehetett át a Nemzeti Tudósképző Akadémia vezetőitől.
Simon Dávid középiskolásként kezdett el érdeklődni a tudományos világ iránt, olyannyira, hogy bekapcsolódott a Kutató Diákok Mozgalmába, és indult a TUDOK versenyen is. Az ottani élmények hatására döntött úgy, hogy az érettségi után orvostudományi területen folytatja a tanulmányait, és kutatással fog foglalkozni. „Szerencsém volt, mert a Pécsi Tudományegyetem abban az évben lépett be a Nemzeti Tudósképző Akadémia felsőoktatási programjába, amikor megkezdtem az első tanévét, így egyből be tudtam kapcsolódni az NTA képzésébe. Mivel a központi idegrendszer működése már az általános iskolában érdekelt, ehhez kapcsolódóan akartam kutatni. Helyes Zsuzsanna professzor asszonynak éppen volt egy neurofarmakológiai témája, ő lett az első mentorom. Később ő kapcsolt össze a mostani mentorommal, dr. Borbély Évával is.”
Dávid olyan központi idegrendszeri kórképekkel foglalkozik, mint a krónikus stressz, a szorongás, a depresszió és a demencia. Ezek olyan népegészségügyi problémák, amelyek sokszor nem különállóan, hanem egymáshoz kapcsolódva jelentkeznek, kezelésük pedig komoly terápiás kihívást jelent. Jelentős gond például, hogy az esetükben alkalmazható gyógyszerek hatékonysága limitált, tartós használatuk pedig mellékhatásokkal járhat. Emiatt van szükség arra, hogy feltárják ezen kórképek patofiziológiai hátterét, és az abban kulcsszerepet játszó molekulákat célozva új készítményeket fejlesszenek a kezelésükre. Célmolekulaként jön szóba a hemokinin-1 nevű endogén vegyület is, ami a neuropeptidek családjához tartozik, és igazoltan szerepet játszik akut stresszreakciókban és a fájdalom közvetítésében. Dávid a hemokinin-1-hez kapcsolódó kutatásokba úgy tudott bekapcsolódni, hogy egyéni tanrendet sem kellett kérnie.
Kulcsszerepben az időmenedzsment
„Az egyetem szerencsére lehetőséget lehetőséget ad arra, hogy a gyakorlatok során ne mindig ugyanabba a csoportba járjunk, hanem válthassunk, így az óráimat fel tudom venni úgy, hogy mindig maradjon heti egy, de inkább két nap a kutatómunkára. A laborban elsősorban viselkedésteszteket végzek egereken, majd később elkészítem a statisztikai elemzést. Következő lépésként egy előadást állítunk össze az eredményekből, vagy tudományos publikációt készítünk.” Dávidnak már elfogadták az első elsőszerzős cikkét a D1-es besorolású Geroscience folyóiratban, így az hamarosan megjelenik. Az ennek alapját adó kutatásban azt vizsgálták, hogy a hemokinin-1 milyen szerepet tölt be az időskori mozgáskoordinációs változásokban. Kérdés volt például, hogy miképp befolyásolja az izomműködést.
„A vizsgálatban genetikailag módosított, hemokinin-1-et nem termelő egerekkel dolgoztunk, és azok eredményeit hasonlítottuk össze olyan egerekkel, amelyekben kifejeződött a hemokinin-1. Az adatok arra mutatták rá, hogy ennek a neuropeptidnek fontos szerepe lehet a mozgáskoordinációban. Mivel fel szeretnénk térképezni ennek pontos hatásmechanizmusát, a kutatást a jövőben folytatni is szeretnénk. Bízunk benne, hogy ezt követően bele tudunk nyúlni ebbe a folyamatba, és akár gyógyszert is tudunk rá fejleszteni. Ez segíthetné megelőzni azt a gyakori problémát, hogy az idős emberek elesnek, és komolyabban megsérülnek.”
Dávid a kutatásokhoz kapcsolódóan együttműködést kezdeményezett a Pécsi Tudományegyetem Transzlációs Medicina Intézetével is, lehetővé téve, hogy a hemokinin-1-hiányos egerek hőszabályozását mérni lehessen. „Ez azért volt fontos, mert az egyik munkánkban a krónikus stresszt vizsgáltuk, amit az egereknél úgy váltottunk ki, hogy hűtőbe helyeztük őket. Ekkor vettem észre, hogy a génhiányos állatok másképp reagálnak erre, mint a többiek, ami arra utalt, hogy a gén a hőszabályozásban is szerepet játszhat. A munkánkat az intézet vezetője, Garami András segítette. Őt a tanulmányaim során ismertem meg, és tudtam, hogy szakterülete a hőszabályozás. Mivel a laborjában összeszokott csapat dolgozik, a közös munka igen gördülékeny, nagyon gyorsan tudunk haladni.” Dávid ebben a tanévben az egyetem MD-PhD programjába is belépett. Ott a kutatási témájának része a hőszabályozási kísérlet, valamint az annak kiindulási pontját adó, krónikus stresszre vonatkozó vizsgálat is. Emellett foglalkozik a PhD munka a hemokinin-1 amiloidózisban és vérképzésben betöltött szerepével is.
Része a közösségnek
Dávid részt vesz az orvostudományi kar tudományos diákkörének munkájában is, ahol tagja a Diákkori Tanács vezetőségének. Ebben a pozíciójában fontos feladatnak tartja a fiatalabb TDK-s hallgatók segítését és motiválását, a konferenciák és egyéb programok szervezését. Idén szeptemberben előadóként részt vett a Kutatók éjszakáján is, ahol általános iskolás gyerekeknek beszélt a labormunkáról és az egerekkel való foglalkozásról.
Konferenciák előadójaként Dávid már átvehetett számos elismerést és díjat is. Idén februárban például részt vett a Pécsi Tudományegyetem Romhányi György Szakkollégiumának konferenciáján is, ahol az idegtudományi szekcióban harmadik helyen végzett, és kollégiumi tagként bekapcsolódott az esemény szervezésébe is. Ezt a konferenciát azért is élvezte, mert nagyjából részt vett rajta mindenki, akit az NTA-s konferenciákról már ismert. Áprilisban Dávid ott volt a 37. Országos Tudományos Diákköri Konferencián is, ahol az Egészségtudományi Szekcióban különdíjat vehetett át. Ottani előadását – ami a mozgáskoordinációs kutatáshoz kapcsolódott – tartja az eddigi legjobbnak, és élvezte az azt követő diszkussziót is. Kipróbálta már magát külföldi konferenciákon is. Júniusban például Oslóban járt a FENS (Federation of European Neuroscience Societies) regionális találkozóján, ahol más országok kutatóival is megismerkedett. Nem sokkal előtte részt vett a Magyar Kísérletes és Klinikai Farmakológiai Társaság nemzetközi konferenciáján is (HUPHAR 2025). Nagy büszkesége, hogy poszterével ott is sikerült díjat szereznie.
Jelen mindenhol
Dávid a jövőben nemcsak kutatni szeretne, hanem amint lehet, bekapcsolódna oktatóként is a Farmakológiai Intézet munkájába, hogy tudását átadja a fiatalabbaknak. Ha nem is hosszú időre, de legalább egy kísérletsorozat erejéig szívesen kimenne egy nemzetközi NTA-s mentorhoz is. Susan Brain tavalyi előadása például nagyon megfogta, vele örömmel dolgozna együtt a londoni King’s College-ban. Mivel szeretne orvosként is praktizálni, az is tervben van, hogy bekapcsolódik a szakorvosi képzésbe. Elsősorban a háziorvoslás érdekli, mert azt félállásban dolgozva össze tudná egyeztetni az egyetemi kutatómunkával.
Mivel lát intő példákat, Dávid már diákként figyel arra, hogy a kiégést elkerülje. Ennek érdekében törekszik arra, hogy hétvégente eljárjon horgászni, sportolni vagy egyéb tevékenységekkel feltöltődni. Ez teszi lehetővé, hogy a laborban és az egyetemen 100 százalékosan tudjon teljesíteni. Fontosnak tartja azt is, hogy a kihívásoktól ne ijedjen meg, és erre biztatja a társait is. Emlékszik például, hogy sokan óva intették attól, hogy már elsőévesként TDK-zni kezdjen, amit ő felülbírált. Döntésének azóta is örül, és úgy érzi, ennek köszönhetően rengeteg lehetőséget meg tudott ragadni az egyetemen, és nagyon sok pozitív tapasztalatot, boldog emléket szerzett.
2025.10.22.