2025. április hónap legjobb mentora: Nyiri Gábor
„Fontos, hogy a hallgatók a projekteken keresztül lássák: valami különlegeset és fontosat tesznek le az asztalra”
Kutatócsoportjával az emberi agy kifinomult kognitív működését, a központi idegrendszer sejtjeinek bonyolult kapcsolatrendszerét vizsgálja. A fiatalok segítése szívügye, az országos nyitást követően az NTA egyetemi képzési programjához is egyből csatlakozott. Áprilisban Nyiri Gábor, a HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet kutatócsoport-vezetője lett a Nemzeti Tudósképző Akadémia legjobb mentora.
Nyiri Gábor az agytörzs memóriafolyamatokban betöltött szerepének nemzetközileg elismert szakértője, az MTA doktora, aki mentori feladatokat már több mint 20 éve vállal. A biológia már a középiskolában felkeltette az érdeklődését, így nem volt kérdés, hogy tanulmányait természettudományos területen folytatja. A képzést a Pécsi Tudományegyetem biológia-kémia szakán kezdte meg, majd az első év után átjelentkezett Szegedre. Ott hallgatta meg az akkor már Oxfordban kutató Somogyi Péter előadását, ami teljesen magával ragadta. A negyedik év utáni nyarat a professzor oxfordi laborjában töltötte, és ott egerek agyán vizsgálta az idegsejt receptorok elhelyezkedését. A PhD fokozatot Budapesten, a Semmelweis Egyetemen szerezte meg, miközben ingázott Anglia és Magyarország között. Míg kint Somogyi professzor volt a témavezetője, addig itthon Freund Tamás. Egy évet a japán Okazakiban is élt, ahol szintén idegtudományokat tanult. Első munkacsoportját 2003-ban kezdte szervezni a Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetben (KOKI) tudományos diákköri hallgatókból, azóta pedig folyamatosan vannak mentoráltjai.
„Egyik diákom Szőnyi András, aki több mint 11 évet töltött nálam, most pedig Bázelben kutat posztdokként. Ő még a gimnáziumban kezdte meg a munkát, és végigkísértem az egyetemen és a PhD képzésen is. A kezdeti időkben agyi anatómiát kutattunk a hallgatókkal, mert akkor még jóval szerényebbek voltak a technológiai lehetőségek, mint manapság. Azt a módszert alkalmaztuk, amit Oxfordban tanultam, és ami lehetővé tette, hogy meg tudjuk becsülni a szinapszisokban a receptorok számát, és meg tudjuk határozni azok típusát. Az eredményeinket folyamatosan publikáltuk, aztán ahogy az anyagi lehetőségeink bővültek, újabb technológiákat honosítottunk meg az intézetben.”
Főszerepben az agytörzsi magok
Nyiri Gábor kutatócsoportja jelenleg az agytörzsi magokkal foglalkozik a legintenzívebben. Munkájuk során interdiszciplináris módszertant alkalmaznak, amelynél ötvözik az anatómiai pályakövetési módszereket, az immunohisztokémiát, az optogenetikát, a fotometriát, az elektrofiziológiát és a viselkedési kísérleteket. Az elmúlt években a Science folyóirat cikkeiben több olyan agytörzsi terület azonosítását is publikálták, amelyeknek kiemelt szerepük van a félelemfeldolgozásában, a jutalmazási folyamatokban vagy az emlékek előhívásában.
„Az agytörzsi magokról sokáig csak azt lehetett tudni, hogy az általános szabályozó központoknak adnak helyet. Ilyen például a légzés és a szívverés szabályozó központja. Mi elkezdtük őket részletesebben vizsgálni, és megnézni, hogy milyen kapcsolatuk van a magasabb rendű agyi területekkel. Az elmúlt több mint tíz évben kiderítettük, hogy ezeken az agytörzsi területeken olyan sejtpopulációk vannak, amelyek nagyon direkt módon képesek a legmagasabb szintű agyi tevékenységekre is hatni, azokat szabályozni. Ilyen például a memória, a félelem és a jutalmazás. Bemutattuk az is, hogy az agytörzsi sejtpopulációk olyan anyagokat – például GABA-t és glutamátot – ürítenek, amelyek szinte azonnali hatással rendelkeznek, és amelyek akár az agykérgi területekhez, így a hippokampuszba is vetíthetnek, vagy a negatív élményekért felelős központot, a laterális habenulát is szabályozhatják. Rájöttünk, hogy az agytörzsi magok nemcsak gyors és precíz hatáskiváltására képesek, hanem az agykéregből információkat is visszakapnak. Ezáltal kezdtük el megérteni, hogy az agytörzs evolúciós szempontból ugyan ősi származású terület, de egyben ennek volt a leghosszabb ideje is arra, hogy fejlődjön és pontosan finomhangolgassa az idegrendszer, és azon belül a memória, a félelem és a jutalmazási rendszer működését. Ennek mikéntjét vizsgáljuk most. Az eredményeink hosszabb távon segíthetik a depresszió és a szorongásos zavar gyógyítását is.”
Fiatalok mindenütt
A kutatómunkában Nyiri Gábor két NTA-s mentoráltja – Sebestyén Réka és Zsoltos Tamás – is részt vesz, Réka pedig már társszerzője lehetett a nemrég megjelent, az új agytörzsi magot bemutató Science cikknek is. Ő hatodéves orvostanhallgató a Semmelweis Egyetemen, és már 2023-ban társszerzője volt egy olyan publikációnak, ami a rangos PLOS Biology folyóiratban jelent meg. Minden területen aktív, tavaly például megnyerte az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát, a Korányi Frigyes Tudományos Fórumon pedig harmadik helyezett lett. „Réka az itt eltöltött évek alatt számos projektben részt vett, hamarosan megkezdi a PhD-képzést. Nála az a furcsa helyzet állt elő, hogy míg a fokozat megszerzésének feltétele egy olyan publikáció, ami egy legalább 5 impakt faktoros szakfolyóiratban jelent meg, addig ő ezt már orvostanhallgatóként is nyolcszorosan túlteljesítette egyetlen cikkel. Tamás most másodéves az orvosi karon, ő is rendkívül intelligens és nagyon tehetséges. Szintén egy agytörzsi magot kutat, annak a működését próbálja feltárni. Fontosnak tartom, hogy a hallgatók a projekteken keresztül lássák, hogy valami különlegeset és fontosat tesznek le az asztalra. Erre korábban kevesebb lehetőség volt, de az NTA programja is nagyon hatékonyan támogatja az új lehetőségeket, ami a diákokat mindenképp motiválja.”
Nem az NTA programjának keretében, de Nyiri Gábor laborját időnként középiskolások is felkereshetik. Korábban öt gimnáziumból fogadtak diákokat nyílt napokon a KOKI-ban, annak keretében ismerhették meg a gyerekek az Agykérgi Kutatócsoport munkáját is. A csoportok mellett fogadtak már az elmúlt években egy-egy tehetséges gimnazistát külön is a laborban. „A kutatás kihívásait és összetettségét általában azok a fiatalok kezelik leghatékonyabban, akik a kutatómunkába már az első néhány egyetemi évük alatt bekapcsolódhatnak. Bár megfelelő szakértelemmel és jó kutatói ösztönökkel a bekapcsolódás még később is sikeres lehet.”
2025.05.27.