2025. szeptember kiváló mentora: Borbás Anikó
Borbás Anikó: „Csillogó szemű hallgatókkal leginkább a laborban lehet találkozni, kutatómunka közben”
A Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának Gyógyszerészi Kémia Tanszékét vezeti, és közben a karnak is közkapcsolati dékánhelyettese. Munkacsoportjában az egyik legtehetségesebb Szent-Györgyi hallgatót mentorálja, aki ennek köszönhetően már négy Q1-es közleményt jegyez társszerzőként. Prof. dr. Borbás Anikó Kiváló Mentor díjat vehetett át a Nemzeti Tudósképző Akadémia vezetőitől.
Borbás professzor komoly szaktekintély a szintetikus szénhidrát-, nukleozid és antibiotikum-kémia területén. Vegyészként végzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen, a szénhidrátokhoz pedig már az egyetemi években közel került, és azóta sem szakadt el tőlük. „A diplomamunkámmal kapcsolatos kutatásokat Lipták András csoportjában kezdtem el. A professzor nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is meghatározó alakja volt a szénhidrátkémiának, ő volt a magyar képviselője az európai és világszintű szakbizottságoknak, rendszeresen részt vett nemzetközi konferenciákon is. Szuggesztív oktató és kutató volt, örülök, hogy témavezetőként segítette a munkám. A laborban először szénhidrátkémiai védőcsoportokkal foglalkoztam, majd oligoszacharidok szintézisével. A kutatásokat mindig úgy építettük fel, hogy bár kémiai munkát végeztünk, a motivációnk biológiai volt. Ebbe a körbe tartozott már a diplomamunkám is, ami a lepra kórokozójának a sejtfelszíni immundetermináns oligoszacharidjainak a szintéziséről szólt.” A professzor később is olyan oligoszacharidokat kutatott, amelyeknek lehet valamilyen biológiai hatásuk. Szintetizált például véralvadásgátló hatással bíró, heparin típusú oligoszacharidokat. Miután Lipták professzor megalapította Debrecenben az MTA Szénhidrátkémiai Kutatócsoportját, Borbás professzor annak munkájába is bekapcsolódott. A Természettudományi Kartól csak amiatt szakadt el, mert 2012-ben tanszékvezetőnek nevezték ki az egyetem Gyógyszerésztudományi Karán.
„Mivel az itt működő Gyógyszerészi Kémia Tanszék a szénhidrátkémia mellett hagyományosan antibiotikum-kutatásokkal foglalkozott, és egy kicsit nukleozidkémiával, a vezetői feladatok átvétele után ezekre a területekre is beléptem. Az itteni kutatásaink jellemzően sokirányúak és nagyon összetettek. A nukleozidok és nukleinsavak kémiájára ez különösen igaz, mert a nukleinsavak maguk is komplex polimerek. Azokon elsősorban olyan módosításokat és szintetikus átalakításokat végzünk, amelyek a ribózcukor részükre irányulnak. Így azt mondhatom, hogy én kicsit még itt is megmaradtam szénhidrátkémikusnak.”
Kutatómunkába ágyazva
Borbás professzor az utánpótlás-nevelésre régóta figyel, folyamatosan vállal témavezetést, és szívesen mentorál fiatalokat. A tehetséges diákok támogatását kiemelt fontosságúnak tartja, őket igyekszik bevonni a kutatásokba. „Vannak, akik inkább az oktatómunkát szeretik, míg mások a kutatómunkát. Én az utóbbiak közé tartozom, de úgy, hogy azt gondolom, a kutatómunkának az oktatás szerves része. Ezt úgy kell érteni, hogy számomra az igazi oktatás nem azt jelenti, hogy elmegyek előadást és továbbképzést tartani, majd évről évre elmondom szinte ugyanazt, hanem azt, ahogyan a hallgatókkal a laborban foglalkozom, és a kísérletes munkához kapcsolódóan mélyítem el az elméleti ismereteiket. Mert csillogó szemű hallgatókkal a leginkább a laborokban lehet találkozni. Ez igaz a TDK-sokra is, akik egy-egy terület iránt érdeklődnek, és azokra is, akik már választottak valamilyen diplomatémát, ami tetszik nekik. Ilyenkor az egyes területeket már nemcsak elméleti, hanem gyakorlati oldalról is be lehet mutatni a hallgatóknak, a velük való kapcsolat pedig nagyon közvetlen, nagyon pozitív lehet. Ennek köszönhetően sokkal eredményesebb az oktatómunka. Egyszerűen öröm látni az érdeklődést, a konferenciákon és versenyeken történő lelkes részvételt.”
A professzor tapasztalata egyébként az, hogy a tehetséges diákok nem is mindig a legjobb hallgatók közül kerülnek ki. Megesik ugyanis, hogy sokan csak akkor kezdenek el máshogy viszonyulni a megtanulandó tudásanyaghoz, amikor elkezdenek kutatni. Ekkor szeretik meg a szakmát. „Ebben nyilván szerepet játszik az is, hogy a mi munkánk igen kreatív. Fantasztikus például, hogy a kémiai szintézisnél akár már egy diplomamunka keretében is elő lehet állítani olyan új vegyületeket, amiket a világon még senki nem állított elő, és amelyek gyógyhatásúak lehetnek. Ez a fajta közös alkotómunka engem is motivál.”
Véletlen találkozás
Borbás professzor a Nemzeti Tudósképző Akadémia programjába az egyik hallgatója miatt lépett be négy évvel ezelőtt. „Lovas Mikós ötödéves gyógyszerészhallgató, de már elsőéves korában jelentkezett hozzánk. Ő tehetséges és nagyon érdeklődő, a tudomány iránt elkötelezett fiatal, aki már gimnazistaként részt vett az NTA képzésében. Tanszékünket azért kereste meg, mert a leginkább a kémia érdekelte, így azon a területen szeretett volna kutatni, és bent szeretett volna maradni az NTA programjában is. Mivel a Tudósképző Akadémia felsőoktatási képzése kezdetben csak Szegeden volt elérhető, és elsősorban orvosbiológiai területre korlátozódott, korábban nem találkoztam vele. Amikor szembesültem azzal, hogy a kezdeményezés mennyire fantasztikus, szívesen csatlakoztam hozzá magam is mentorként. Újabb NTA-s hallgatóm csak azért nincs, mert a mi tanszékünk nem orvosbiológiai kutatást végez, hanem kémiait, ami iránt sajnos kisebb az érdeklődés.”
Miklós a labormunkában nagyon aktív, olyan témája is van, amiből már készül az elsőszerzős közleménye. Ez a fluortartalmú nukleozidok szintéziséhez kapcsolódik. „Ebben a munkában junior mentorként részt vesz dr. Bege Miklós is, Miki munkáját – aki egyébként egyre nagyobb önállósággal dolgozik – ő segíti a laborban. Miki már elkezdte a közlemény megírását is. A bevezető, irodalmi részt már be is fejezte, és annak első verzióját át is néztem, így most azt javítgatja. Ez a munka nagyon fontos, elengedhetetlen ugyanis, hogy a hallgatók eredményeiket megfelelően tudják interpretálni. Mikit a tanszéken folyó egyéb kutatásokba és közlemények írásába már korábban is bevontuk, így már van négy társszerzős közleménye. Idén szeptemberben megkezdte az MD-PhD képzést is, így nagy esélye van arra, hogy a diplomavédése után két évvel tudományos fokozatot is szerezzen.”
Kapcsolatok mindenhol
Borbás professzor tanszéke együttműködik a Virológiai Nemzeti Laboratóriummal is, és azon keresztül a Pécsi Tudományegyetem kutatóival. Van sok külföldi kapcsolatuk is, és épülnek az újak, most épp Kínával és Dél-Koreával. Indiai kollégákkal maláriaellenes hatásvizsgálatban már együtt is dolgoznak, aminek részeként posztdoktori kutatások is zajlanak. Indiából épp novemberben érkezik majd egy fiatal kutató egy egyhónapos vendégkutatói látogatásra. Európán belül már régóta zajlanak közös munkák. Kooperálnak például egy prágai virológus csoporttal, illetve lengyel kutatókkal, akikkel tumorellenes hatásokat vizsgálnak. Egy belga csoporttal, amelynek tagjai antivirális hatásokat kutatnak, szintén remek az együttműködésük. Egy ilyen munkában már Miklós is részt vett. A gyógyszerészhallgató két hetet már egy spanyol szénhidrátkémikus-csoport laborjában is eltölthetett, ahol BODIPY festékek szintézisével foglalkozott. Ezek olyan fluoreszcens festékek, amelyeket hozzá lehet kötni bizonyos biomolekulákhoz, amiket így fluoreszcens mikroszkópiával lehet követni a szöveten, illetve sejten belül. Így derülhet ki, hogy azok a szöveten belül hova jutnak be, átjutnak-e a sejtmembránon, bejutnak-e a sejtmagba. A tervek szerint Miklós elsőszerzős közleményébe ennek a munkának is bekerül egy része.
Borbás professzor bízik benne, hogy Miklós a diploma megszerzése után is a tanszéken marad, és folytatja a kutatást. Nemcsak a szakmai munka miatt, hanem ezért is, mert csapatában a fiatal kollégát mindenki szereti, remek humora és pozitív kisugárzása miatt mindenki jól érzi magát a társaságában. A széles posztdoktori kapcsolatrendszer miatt Miklósnak akár arra is nyílhat majd lehetősége, hogy kijusson külföldi kutatócsoportokhoz, és ott új tapasztalatokat szerezzen.
2025.10.22.