Kiváló Szent-Györgyi Mentor díj: Nagy Nándor
Nagy Nándor „Eljutottunk oda, hogy nemcsak embriókban, hanem akár sertésmodellben is el tudtunk végezni őssejt-transzplantációt, az eredményeink pedig biztatóak”
Munkacsoportja egyedülálló fejlődésbiológiai kutatásokat végez, amik segíthetik a veleszületett bélműködés-zavarok megértését és őssejt-terápiás kezelését. Ezt a témakört kutatják mentorált hallgatói is, akik társszerzőként már több publikációt is jegyeznek neves lapokban. Dr. Nagy Nándor, a Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetének egyetemi tanára Kiváló Szent-Györgyi Mentor díjat vehetett át a Nemzeti Tudósképző Akadémia vezetőitől.
Nagy professzor 2023-ban lépett be az NTA programjába mentorként, a fiatalok támogatására pedig már korábban is figyelt, annak fontosságát maga is megtapasztalta pályája elején. „Én a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen tanultam, de már az egyetemi évek alatt ösztöndíjat kaptam a magyar államtól, amivel tudományos diákkörös lehettem a Semmelweis Egyetem II. sz. Anatómia, Szövet-, és Fejlődéstani Intézetében. Ennek köszönhetően kapcsolódhattam be az itteni kutatómunkákba másodéves hallgatóként. A témavezetőmet már ismertem korábbról amiatt, mert elsőévesként csatlakozhattam az ELTE gödi biológiai kutatóállomásának embriológia csoportjához. Ő akkoriban ott oktatott és kutatott, majd a következő évtől a Semmelweisen folytatta munkáját. A tudományos munkában való részvételt nagyon élveztem, függetlenül attól, hogy miatta rengeteget kellett utaznom, és az egyetemi szünetek és a nyári vakációk idejét is a budapesti kutatólaboratóriumokban töltöttem.”
A professzor kutatási témája kezdetek óta az embrionális fejlődéshez és az őssejtekhez kapcsolódik, azok témaköreiben merült el egyre mélyebben. „Az orvostudomány két-három évtizede ismerte fel, hogy a magzatkori fejlődési folyamatok megismerése kulcsfontosságú, és hogy az őssejtek alkalmazása sok lehetőséget rejt. Erre épülő új tudományágként jelent meg a regeneratív medicinát megalapozó kísérletes embriológia és őssejt-biológia, azzal foglalkozom én is. Ennek fontos célja, hogy sikerüljön a betegek saját sejtjeiből mesterségesen létrehozni olyan szerveket vagy transzplantálható szervkezdeményeket, szöveteket és sejteket, amelyeket a gyógyításban fel lehet használni. Én doktoranduszként a nyirokszervek fejlődésével és a stromális őssejtek szervlétrehozó képességével kezdtem el foglalkozni. Ebben nagy lökést adott, hogy Erasmus-programmal eljutottam a németországi Freiburgba. Akkoriban egy neves embriósebész vezette az ottani egyetem anatómiai intézetét, tőle rengeteget tanultam, a megszerzett tudást pedig hazahoztam. A tudományos doktori fokozat megszerzése után, meghívást kaptam, hogy tanársegédként a Semmelweis Egyetemen dolgozzak, de közben folyamatosan kerestem a lehetőségeket arra, hogy ismereteimet hazai és külföldi kutatóhelyeken tovább mélyítsem. Mivel őssejtkutatást és magzatfejlődési vizsgálatokat legmagasabb szinten Amerikában végeztek, elsődlegesen oda akartam kijutni.”
Nemzetközi terepen
Ugyan Nagy professzornak ebben az időszakban még csak fél tucat embriófejlődéssel kapcsolatos publikációja jelent meg, gondolt egy nagyot, és különösebb előkészítés nélkül írt egy levelet Bostonba. Ekkor újabb fordulat következett az életében, ugyanis elmehetett egy kétéves tanulmányútra a Harvard Egyetem ottani kampuszára. „Amikor visszajöttem, adjunktusként folytattam a munkát Budapesten, de utána még kétszer visszahívtak Bostonba fél-fél évre befejezni fontos kísérleteket, 2014-ben pedig kaptam egy hároméves vendégprofesszori meghívást is. A Harvard Egyetem gyereksebész kutatócsoportjával máig szoros a kapcsolat. Az együttműködésnek köszönhetően mostanra már közel ötven tudományos közleményünk jelent meg, és jelenleg is készül három, amiben már az NTA-s hallgatóim is benne vannak társszerzőként, sőt az egyikben első szerzőként is.” A nemzetközi kapcsolatokat Nagy professzor kiemelten fontosnak tartja, laborja a Harvard mellett együttműködik más intézményekkel is. Ilyen például az Edinburgh-i Egyetem Roslin Intézete, a bécsi egyetem agykutató intézete, a müncheni Ludwig-Maximillian Egyetem és a prágai Cseh Tudományos Akadémia. A külföldi intézetekbe rendszeresen kiküldi hallgatóit is, és maga is fogad ottaniakat a Semmelweis Egyetemen.”
A professzornak alapvető célja, hogy a tudományos munkába minél több fiatalt bevonjon, legyen az biológus vagy biomérnök, orvos, állatorvos-, vagy orvostanhallgató. „Az elmúlt években több mint negyven TDK hallgatóm, tudományos diákkörösöm volt. Épp a napokban számoltam meg, hogy az egyetemen már hat olyan kollégám van, akiket TDK-s koruk óta mentorálok. Ma már mindannyian tanársegédként vagy adjunktusként dolgoznak az egyetemen, amire nagyon büszke vagyok. Örülök annak is, hogy a laborunkat felkeresik gimnazisták is. Tavaly például egy hat-hét fős csoport jött el hozzánk mikroszkopizálni, embriót preparálni, de az NTA-s program keretében előadást is tartottam már középiskolákban.”
Főszerepben a bélidegrendszer
A NTA felsőoktatási programjában Nagy professzornak két hallgatója van, jelenleg mindketten ötödévesek az egyetem orvosi karán. Gecse Zsanna a bélidegrendszer sejtes elemeinek karakterizálásával foglalkozik, azok fejlődéstanát és működését próbálja a lehető legjobban feltárni. Ez azért fontos, mert a bélidegrendszer felelős a bél megfelelő motilitásáért és az immunfunkciók ellátásáért, valamint a normális ütemű felszívódás és szekréció biztosításáért. Rajta keresztül lehet megérteni az olyan kórképeket, mint például az Hirschsprung-betegség, amelynél az idegi elemek egy része hiányzik a vastagbélből. Ez a kórkép jelenleg csak műtéti megoldásokkal kezelhető, amik végleges gyógyulást nem hoznak, de talán lehetőség nyílhat majd arra, hogy őssejtterápiával kezelhető legyen. Zsanna most az idegszövetekben támasztóelemként funkcionáló glia sejtekre fordít különös figyelmet, azt igyekszik tisztázni, hogy mi magyarázza azok sokféleségét. Jelenleg egy olyan publikáción dolgozik, ami a glia sejtek bélben való fejlődését és embrionális kialakulását mutatja be. Jurenka Csenge Lili szintén a bélidegrendszer területét kutatja. Az ő munkája azt segíti, hogy elő lehessen állítani olyan kísérletes modellt, amiben az őssejtek transzplantációját el lehet végezni laboratóriumi körülmények között, és azt ki is lehet értékelni viszonylag rövid időn belül. A fő feladata az, hogy feltárja az őssejtek és a fogadó szövetek közötti kölcsönhatások akadályait, és azokat feloldja. Ezzel lehet hatékonyabbá tenni az őssejt-transzplantációt.
„A kutatásaink remekül haladnak, már eljutottunk arra a szintre is, hogy sertésmodellben el tudtuk végezni az idegi őssejtek transzplantációját, az eredményeket pedig publikáltuk. Ezt a kutatást a Harvard Egyetem őssejtes munkacsoportjával együttműködésben végeztük. Folyamata az volt, hogy az őssejteket először izoláltuk újszülött sertés vastagbeléből, majd a tenyésztés után visszaültettük őket egy fiatal állatba. Ezt követően figyeltük a beültetett sejtek sorsát, differenciálódását. Azt látjuk, hogy van remény arra, hogy a módszert a humán gyógyászatban is alkalmazni lehessen belátható időn belül. Ez komoly erőlépés lenne az olyan jellegű, születési rendellenességekből eredő betegségek kezelésében, mint amilyen a Hirschsprung-kór vagy más, veleszületett neurointesztinális kórkép.” A két NTA-s hallgató az eredményekről már hazai és külföldi tudományos fórumokon is többször beszámolt, az előadások mellett pedig készítettek posztereket, indultak TDK konferenciákon is. A Semmelweis Egyetem TDK konferenciáján két első és három második díjat szereztek, az országosról pedig különdíjat hoztak el. Most nyertek felvételt az MD-PhD programba, így hamarosan intenzívebben művelhetik a kutatást. Mindezek mellett nagyon érdekli őket a klinikai pálya is: Zsannát elsősorban a gyereksebészet foglalkoztatja, míg Csengét főképp a kardiológia. A céljuk az, hogy olyan orvosok legyenek, akik a betegágy melletti problémákat tudományos szemlélettel közelítik meg.
2026.02.24.