2024. február hónap legjobb tanára: Borbola Andrea
„A kitartó munkában hiszek, abban, hogy a következetesség és a céltudatosság eredményre vezet”
Sok évig kutatott, mielőtt tanítani kezdett volna, a laboratórium pedig tanárként is lételeme. Munkaidejének felét ott töltheti, ott készítheti fel a gyerekeket a gyakorlati munkára, a kutatói létre. Februárban Borbola Andrea, a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium biológia szakos tanára lett a Nemzeti Tudósképző Akadémia legjobb középiskolai oktatója.
Borbola Andrea tíz éve aktív munkatársa a Szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnázium Termosz laboratóriumának, kutatásokkal pedig már azt megelőzően is foglalkozott, hogy ott munkába állt. Noha a labor onnan még hiányzott, érdeklődése már az általános iskolában a természettudományok felé fordult, így nem volt kérdés, hogy nyolcadik után a Radnótiba jelentkezik. „Nagyon sokat köszönhetek az akkoriban itt tanító tanáraimnak, különösen dr. Kiss Istvánné dr. Kúthy Enikőnek, aki megszerettette velünk a biológiát. Ő korábban a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban dolgozott, és a gyerekei születése után váltott a tanításra. A gimnáziumban kollégista voltam, és bekapcsolódtam az egyetemi programokba is. A Növénytani Tanszék Sejtbiológiai és Evolúciós Mikropaleontológiai Laboratóriumának munkájában vettem részt, ahol fénymikroszkópos vizsgálatokat végeztünk virágporszemeken. A feladat viszonylag egyszerű volt, de diákként mérföldkő volt amiatt, mert projektalapú oktatást jelentett. Kisebb csoportokban dolgoztunk, mint ma az NTA-s diákok, a tanárunk pedig dr. Kedves Miklós volt, aki egyetemi tanárként foglalkozott gimnazistákkal a szabadidejében. Azokban a cikkekben, amelyekben szerepelt a mi mérési eredményünk, a nevünket is feltüntették, így a gimnáziumot úgy fejeztem be, hogy sok publikációban társszerző voltam.”
A gimnázium után egyértelmű volt, hogy Borbola Andrea a Szegedi Tudományegyetem természettudományi karán folytatja tanulmányait. A Növénytani Tanszék mikroszkópos kutatásai ebben az időszakban is folytatódtak, diákként pedig végigkövethette a cikkek korrektúrázását is, megtapasztalhatta, hogy azokat a közlés előtt sokszor át kell nézni. Részt vehetett nemzetközi kutatásokban is, voltak közös projektjeik indiai egyetemekkel is. A diploma megszerzése után csak azért nem a mikroszkópos vonalon ment tovább, mert nem volt ehhez kapcsolódó PhD téma. Mindenképpen növényekkel akart foglalkozni, így amikor meglátta a Szegedi Biológiai Kutatóközpont felhívását – a lucernagenetikai csoport hirdetett felvételt PhD hallgatóknak –, jelentkezett rá. A pályázata nyert, és négy társával együtt bekerülhetett a kutatóintézetbe, ahol teljesen új módszereket tanulhatott meg. Ott sajátította el a molekuláris biológia alapjait is. „A kutatóközpontban 13 évig – a két gyerekünk születéséig – dolgoztam tudományos segédmunkatársként. Ekkor gondolkoztam el azon, hogy családbarátabb pályát válasszak. Tanítani mindig is szerettem, így amikor megláttam a Radnóti álláshirdetését – biológia-kémiai szakos tanárt kerestek – egyből jelentkeztem rá, úgy éreztem, a pályázatot nekem írták ki. Egyből eszembe jutott Kedves professzor is, akinek kulcsszerepe volt abban, hogy nem biológusként, hanem biológia-kémia szakos tanárként végeztem. Ő mondta azt, hogy tanári diplomával tudok majd kutatni, de kutatóival nem tudok tanítani.”
Borbola Andrea egy ideig félállásban dolgozott tanárként és félállásban megtartotta a kutatói munkát is, de egy idő után a kettőt nem tudta összeegyeztetni. A tanári pálya mellett döntött, az iskolában pedig rengeteget tanult a kollégáitól. „Ez sokat számított, mert ugyan biológia és kémia szakos tanári diplomám volt, de 13 évig mást csináltam, nem voltam jelen pedagógiai területen. A gyakorlati tapasztalataim miatt viszont különlegesnek számítottam, sok dolgot tudtam, amit a kollégák nem. Módszerekben, az aktuális tanítási problémákra való reagálásban biológia-munkaközösségünk vezetőjétől, Bán Sándortól tanultam sokat, ő ezen a területeken országos szinten is kiemelkedő tudással rendelkezik. Versenyek és gyakorlatok szervezésébe egyből az idekerülésem után bekapcsolódhattam, részt vehettem a Termosz laboratórium fejlesztésében, egy évig vezettem is azt. Ez a helyszín azért jó, mert benne olyan foglalkozásokat tarthatunk általános és középiskolás diákoknak, amiket a saját iskolájuk nem, vagy csak nehezen tudna megvalósítani. Itt zajlanak az NTA képzései is. A programnak mostanában nem a látványos részében tűnök fel, hanem a háttérmunkájában. Például diákokat viszek az NTA által szervezett egyetemi skill labor látogatásokra, vagy a kollégáimmal készülök a tavaszi konferenciákra, amelyeknek rendszeres gyakorlati helyszínei vagyunk. Emellett NTA-s kísérleteket tervezek és készítek elő, tananyagokat fejlesztek, segítem a kollégákat a gyakorlati problémák megoldásában. Mivel iskolánk területi és országos központ is, tartunk továbbképzéseket is. Az országos középiskolai program részeként többnapos gyakorlatot is szervezünk a gyerekeknek. Az ezeken megoldandó problémák mindig nehezek, a jegyzőkönyvek pedig részletesek, emiatt úgy érzem, tőlünk mindenki úgy mehet haza, hogy valami újat tanult.”
A csoportos foglalkozások tervezésekor Borbola Andrea mindig valódi kutatóállomást próbál létrehozni, olyan közeget, ahol szükség van kreativitásra. „A kísérleteket nem csak elvégezni kell, hanem meg is kell azokat tervezni. Ez azért jó, mert így a diákok egyből visszajelzést kaphatnak arról, hogy működik-e az, amit kitaláltak. Persze ha a tervek nagyon rosszak, akkor segítek a formálásukban, de erre csak ritkán van szükség. A diákokat arra is tanítani próbálom, hogy a szabadidejüket jól használják fel. Például a laborfeladatok közt mindig vannak szünetek – ezt inkubációs időnek nevezzük –, amihez a kutatók is alkalmazkodnak, még az ebédjüket is ekkorra időzítik. Ezt a fajta szabadságot a diákok is megkapják. Próbálom őket arra is ösztönözni, hogy egymással kooperáljanak. Ezzel is a valódi életre akarom őket felkészíteni, ha ugyanis kutatóvá szeretnének válni, akkor a csapatmunka elengedhetetlen. A kitartó munkában hiszek, azt gondolom, hogy a következetesség és a céltudatosság előbb-utóbb eredményre vezet. Úgy érzem, szerencsés vagyok, hogy azt a munkát végezhetem, amit nagyon szeretek. Azzal, hogy folyamatosan új dolgokat találok ki, magam is sokat tanulok.”
2024.03.22.