Kiváló Szent-Györgyi Hallgató díj: Antal Bálint
Antal Bálint: „A laborunkban az fogott meg, hogy láttam: itt valós betegadatokkal, betegmintákkal is lehet kutatásokat végezni”
Az endokrin daganatok genetikai hátterét térképezi fel korszerű molekuláris biológiai módszerekkel, jövőjét pedig nem klinikusként képzeli el, hanem kutatóként. Témájában már jelent meg társszerzős közleménye D1-es lapban, és van egy megosztott elsőszerzős is, amit nemrég publikált egy Q1-es lap. Antal Bálint, a Semmelweis Egyetem ötödéves orvostanhallgatója Kiváló Szent-Györgyi Hallgató díjat vehetett át az NTA vezetőitől.
Bálint elsőéves orvostanhallgatóként lépett be az NTA felsőoktatási képzésébe, és a munkát a szokott módon, februárban kezdte meg tanulmányai mellett. Már az egyetemre is azzal a céllal jelentkezett, hogy kutatással foglalkozzon, a betegellátás kevésbé érdekelte. „A tanévkezdéskor egyből elkezdtem lehetőségeket keresni, és a legjobbnak az NTA programját találtam. Egyrészt úgy éreztem, ez adja a legtöbb szakmai támogatást, másrészt tetszett a közösség is, amihez általa tartozhatok. Olyan embereket ismerhetek itt meg, akik érdeklődőek és elkötelezettek a kutatások iránt, ami remek keretet ad a program egészének. A mentoromhoz, Patócs Attila professzorhoz egy hosszú folyamat során jutottam el, és az ő laborjában találtam azt, ami a legjobban érdekelt. Az fogott meg, hogy láttam: itt nemcsak kísérletes munkába lehetett bekapcsolódni, hanem valós betegadatokkal, betegmintákkal is lehet kutatásokat végezni. Ez olyan plusz volt, ami nekem sokat számított, és ami egyben rálátást adott a betegellátásra is. Szintén tetszett, hogy a laborja kiválóan felszerelt, így sokféle munkára ad lehetőséget.”
Bálint az endokrin daganatokat közel négy éve kutatja, és már több irányból is foglalkozott velük. „Tudjuk, hogy az ilyen daganatoknál változatosak és átfedésben is lehetnek a klinikai megjelenési formák, és összetett náluk a genetikai háttér is. Az első munkámban utóbbit vizsgáltuk. A paneltesztelés vizsgálatával kezdtünk, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy több mint 100 különböző génben kerestünk eltérést a betegeknél, többek között az endokrin daganatokkal összefüggően. Ezt abból a célból tettük, hogy kiderüljön, milyen haszna lehet náluk az ilyen vizsgálatoknak. Ennek tisztázása azért volt fontos, mert a klinikai genetikai laboratóriumokban elterjedt a többgénes panelek alkalmazása, de ezek hatékonyságát endokrin daganatos betegeknél még nem értékelték.”
Azt, hogy az örökletes daganatok vizsgálatára szolgáló panel az endokrin daganatoknál is alkalmazható diagnosztikai célra, a kutatócsoport munkája tette egyértelművé. Emellett azonosítani tudtak olyan patogén vagy vélhetően patogén génvariánsokat is, amelyek potenciálisan szerepet játszhatnak az endokrin tumorokra való hajlam kialakulásában. A felfedezett variánsok potenciális terápiás célpontot is jelenthetnek olyan daganatok esetében, ahol a kezelési lehetőségek korlátozottak. A kutatócsoport végzett költség-haszon elemzést is, amiből kiderült, hogy egy átfogóbb génpanel alkalmazása nemcsak a labordiagnosztikát gyorsítja, hanem azonos költség és munkaterhelés mellett további genetikai információkkal is szolgál.
Miután eredményeiket a D1-es The Journal of Clinical Endocrinology & Metabolism közölte nagyjából két évvel ezelőtt, a kutatócsoport az SDHA gén variánsainak elemzésével külön is foglalkozott egy nemzetközileg is nagy méretű betegcsoport vizsgálatával. Erről Bálintnak egy megosztott elsőszerzős cikke jelent meg a Q1-es Endocrine-Related Cancer hasábjain. „Ebben a kutatásban különböző predikciós algoritmusokat használtunk annak érdekében, hogy megbecsülhessük, az adott genetikai eltérés okozhat-e betegséget, vagy sem. A munkánkban az volt a kihívás, hogy az SDHA génnek sok olyan variánsa van, amiről vagy nincs elég információ, vagy van, de az nagyon ellentmondásos. Kutatásunk arra is rámutatott, hogy az SDHA gén egyes variációi az emlőrákban prognosztikai jelentőséggel bírhatnak.”
Az SDHA gén vizsgálata során gyűjtött adatokat Bálint a 2025-ös TDK-konferencián is bemutatta. Ott az egyetemi fordulón második helyen végzett, és bejutott az országos versenyre is. A 2026-os konferenciára már újabb témával érkezett. „Az ottani előadásom egy olyan kutatáshoz kapcsolódott, amiben hasnyálmirigyrákkal diagnosztizált betegek genetikai hátterét, életmódját és egyéb hatásokhoz köthető rizikótényezőit vizsgáltuk. Eredményeinkből arra próbáltunk következtetni, hogy az egyes faktoroknak milyen szerepük lehet a betegség kialakulásában, lefolyásában. Találtunk hat olyan esetet is, amelynél a genetikai panelvizsgálat negatív volt, mégis erős a gyanúnk, hogy a betegségnek lehet valamilyen örökletes háttere. Erre abból következtetünk, hogy a daganattípus családon belül több – legalább kettő – első-, másod- vagy harmadfokú rokont is érintett. A megfigyelés miatt náluk teljes genomszekvenálást végeztünk, és az alapján számoltunk egyebek mellett többgénes rizikót. Kerestünk továbbá olyan lehetséges génjelölteket is, amelyek összefügghetnek a hasnyálmirigyrákkal, vagy amelyek az életmódbeli tényezőkkel együtt hatással lehetnek a rizikójára. Az erről szóló kéziratunk most készül, és abban már első szerző leszek.”
Bálintnak a diplomamunkája is a hasnyálmirigyrákhoz kapcsolódik, és már el is készült rektori pályamunka formájában – nemrég adta be bírálatra. A mostani szemeszterben elkezdte az MD-PhD képzést is. Ottani témája az emlőrákhoz és annak genetikájához kapcsolódik, de más megközelítésből, mint az eddigi munkákban. „Kutatásomban azt vizsgáljuk, hogy emlőráknál milyen hatása van a glükokortikoid-kezelésnek az immunsejtek szintjén. Munkánk során úgynevezett egysejt-szekvenálást fogunk használni, és annak segítségével nézzük meg a kezelés immunsejtekre gyakorolt hatását. Eredményeinkből a tumorsejtek és az immunsejtek kölcsönhatásaira próbálunk majd következtetni.” Bálint fontosnak tartja, hogy munkáinak eredménye mihamarabb hasznosuljon a klinikumban, így azt tervezi, hogy a jövőben bekapcsolódik transzlációs munkákba, vagy akár gyógyszerfejlesztésekbe. Érdekli az orvostudományi célból történő hardver- és szoftverfejlesztés is, abban is szívesen kipróbálná magát. Programozni már gimnazistaként tudott készségszinten, majd harmadévesként beiratkozott a Semmelweis Egyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kétéves, duális bioinformatika képzésére is. Ezeknek köszönhetően a bioinformatikai adatfeldolgozást a mostani kutatásainál is önállóan végezte.
2026.10.29.