Kiváló Szent-Györgyi Tanár díj: Mikulás Rolandné
Mikulás Rolandné: „A pedagógusi munkára úgy tekintek, hogy mi nemcsak oktatunk, hanem embereket is nevelünk”
Évek óta elkötelezetten támogatja az NTA programját, gondosan megszervezve a képzéseken való részvételeket. Figyelemmel kíséri a beadandók határidőit, és minden gyakorlaton személyesen is részt vesz. Szakmai munkája és diákjai iránti törődése példaértékű. Mikulás Rolandné, az Orosházi Táncsics Mihály Gimnázium biológia-latin szakos tanára Kiváló Szent-Györgyi Tanár díjat vehetett át a Nemzeti Tudósképző Akadémia vezetőitől.
Mikulás Rolandné mindig is érezte, hogy életét a természettudományok végig fogják kísérni, de csak a gimnáziumban dőlt el, hogy ez miképp történik. „Bár mindig is városi környezetben laktunk, figyeltünk arra, hogy a természettel minél jobban együtt éljünk. A természettudományos érdeklődés egyértelmű volt nálam, de az egyes területek között sokáig dilemmáztam, nem tudtam, hogy az orvosi vagy a tanári pályát válasszam-e. Végül azért döntöttem utóbbi mellett, mert az orvosin elkerülhetetlen az emberek elvesztésre, aminek az elfogadása nem mindig egyszerű. A tanári szakok közül a biológia mellé a latin nyelvet és irodalmat választottam, ami ugyan bölcsész szak, de nyelvként a természettudományok alapját adja.”
Mikulás Rolandné fontosnak tartja, hogy mindkét szakán oktasson, és mindkettőn frissen tartsa a tudását. Az egyensúlyra annak ellenére figyel, hogy az nem egyszerű. „A biológia területén hatalmas a fejlődés, így természetes, hogy továbbképzések nagyobb számban kapcsolódnak hozzá. Ez a természettudomány a gyerekeket is jobban érdekli, de ezért van jelentkező a latinórákra is. Ez a nyelv nálunk választható az angol mellett, és minden évben indul belőle egy kisebb létszámú csoportunk.”
Volt olyan időszak, amikor Mikulás Rolandné kutatómunkát is végzett. „Ehhez tudni kell, hogy az egyetemi évek alatt elvégeztem az ökológusképzést, és ott növényi stresszélettannal foglalkoztam. A tudományos munka később folytatódott, annak köszönhetően, hogy a tanulmányaim idején jó kapcsolatokat alakítottam ki ökológusokkal. Ők később többször is megkerestek, és bevontak munkákba. Részt vettem például Magyarország vegetáció-térképének az elkészítésében. Ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy voltak olyan dél-alföldi területek, amelyeknek a vegetációját én mértem fel. Ez persze még a családalapítás előtti időszakban történt, amikor több volt a szabadidőm.
Mikulás Rolandné a tanári munkát egyből a Táncsicsban kezdte meg, ami egyben az alma matere is volt. „Az akkori igazgatónk már akkor megkeresett, amikor az egyetemen a harmadik évet befejeztem. Így kezdtem el először csak heti két napot oktatni, majd a végzés után teljes állásban itt dolgozni. Mindössze két szünetet tartottam, amikor a gyermekeink születtek. A pedagógusi munkára mindig úgy tekintek, hogy mi nemcsak oktatunk, hanem embereket is nevelünk. Tehát fontos a tudásátadás, de ez önmagában nem elég, arra is figyelnünk kell, hogy diákjaink érző, egymásra figyelő emberekké váljanak. Fontosnak tartom a személyes példamutatást, illetve azt, hogy a gyerekekkel az órákon kívül is foglalkozzunk.” Ehhez a pedagógus hitvallásként az édesapjától származó gondolatot is idézte: ‘Lingua Latina est ratio, biologia est vita, sed humanitas ad te adiungenda est!’ Azaz a latin nyelv az eszköz, a biológia az élet, de az emberség belőled fakad!
A pedagógus figyel arra is, hogy a diákokat segítse a versenyekre való felkészülésben. „Mivel jó kapcsolatban vagyok velük, ilyen kérésekkel gyakran megkeresnek. A kiszemelt versenyek témaköre meglehetősen széles, vannak köztük biológiaiak, és olyanok, amelyek a latinhoz kapcsolódnak. Szerepelnek a kínálatban azok a nagy hagyományokkal rendelkező versenyek is, amelyek már az én diákéveimben is léteztek, és amiken nemcsak indultam, hanem el is értem szép eredményeket. A gyerekek ezek iránt szintén érdeklődnek, nagyon lelkesek. Az is megesik, hogy egy-egy verseny nem a saját tárgyaimhoz kötődik, és a diákoknak csak általánosságban van szükségük segítségre. A versenyekre nem a fakultációs órákon, hanem külön készülünk, minden délutánra jut egy-egy ilyen. Ha a gyereknek sok különórájuk és programjuk van, megesik az is, hogy a készülést az esti órákban, online folytatjuk.”
Mikulás Rolandné az NTA programjában már azelőtt belépett Szent-Györgyi tanárként, hogy az országossá vált volna. Iskolájának diákjai a hódmezővásárhelyi területi központban vesznek részt a képzéseken, ő pedig mindig velük tart. „Csaláné Böngyik Edittel, a Németh László Gimnázium biológia-kémia szakos tanárával nagyon jó a kapcsolatom, sokszor közösen szervezzük és bonyolítjuk le a laborgyakorlatokat. Általában sikerül olyan légkört teremtenünk, amiben a gyerekek nagyon jól érzik magukat. Szoktunk járni skill laborba is, és rendszeresen részt veszünk a Nobel-díjas találkozókon. Ezeket a programokat a diákok nagyon szeretik. A szegedi konferenciák számunkra egyfajta ajándékot is jelentenek: ezeket feltöltődésként és kikapcsolódásként éljük meg, függetlenül attól, hogy a gyerekeket amúgy felügyelnünk kell. Ezeken az eseményeken ápolhatjuk a szakmai kapcsolatainkat, és találkozhatunk olyan példaképekkel, akik sokat jelentenek számunkra.”
Bár Mikulás Rolandné az NTA programjába való belépéssel sok pluszfeladatot vállalt, azokat soha nem érezte tehernek. Inspirálónak tartja, hogy a gyakorlatra való felkészülés során maga is olyan technikákat ismerhet meg, amelyek annak idején még az egyetemi tananyagban sem szerepeltek. „Ez a képzés segíti, hogy pedagógusként lépést tudjunk tartani a tudomány fejlődésével. A tanári munka mellett ez nehéz, de ezek a foglalkozások lehetőséget adnak rá. Olyan ez számunkra, mint egy szakmai továbbképzés. Jó látni azt is, hogy az érdeklődésünk és kíváncsiságunk jó hatással van a gyerekekre. Sosem kell őket noszogatni vagy bátorítani, jönnek velünk olyankor is, amikor hirtelen nyílik lehetőség arra, hogy valamilyen gyakorlaton vagy előadáson részt vegyenek. A diákok program iránti lelkesedését az is mutatja, hogy a tavaly érettségizettek között már voltak bronz-, ezüst- és aranydiplomások is.”
2025.11.21.