Kiváló Szent-Györgyi Tanár díj: Szalainé Tóth Erzsébet
Szalainé Tóth Erzsébet: „Fontos, hogy a gyerekeket folyamatosan motiváljuk, terelgessük és sikerélményekhez segítségük”
Mindig sok diákkal érkezik a laborgyakorlatokra, idén pedig mindkét Nobel-díjas konferenciára elkísérte tanítványait. Az NTA-s események szervezésébe fiatal kollégáját is bevonja, és mindent megtesz azért, hogy az érdeklődő diákok kiteljesedhessenek a természettudományok területén. Szalainé Tóth Erzsébet, a Jászberényi Nagyboldogasszony Katolikus Óvoda, Kéttannyelvű Általános Iskola és Gimnázium biológia-, kémia- és testnevelésszakos tanára Kiváló Szent-Györgyi Tanár díjat vehetett át a Nemzeti Tudósképző Akadémia vezetőitől.
Két olyan tanár volt az életében, aki biológia- és testnevelésszakos volt, a hatásukra választotta a tanári hivatást. Az egyikük az edzőjeként, a másikuk az osztályfőnökeként mutatott számára szép példát. „Mindketten lelkesen tanítottak és figyeltek a gyerekekre, nagyon felnéztem rájuk. Hatodikos voltam, amikor megfogalmazódott bennem, hogy én is ezt a szakpárt választom. Mivel ők Egerben végeztek, én is oda jelentkeztem. Kémiaszakon csak később szereztem diplomát. Azt azért végeztem el, mert egyrészt a biológia szerves kémiai részét nagyon szerettem, másrészt mert iskolánkban nagy hiány volt kémiatanárból. Ma is örömmel oktatom mindhárom tárgyamat.” A munka sikerét mutatja, hogy ugyan a jászberényi intézmény gimnáziumi évfolyama csak egyosztályos, de a végzős osztály 27 diákjából idén kilencen érettségiznek biológiából. Ebből a kilenc diákból négyen mennek tovább egészségügyi irányban, ami kiváló arány.
Szalainé Tóth Erzsébet a tehetséggondozást pályája eleje óta fontosnak tartja, és mindig is figyelt rá. „Biológiaversenyekre régóta készítek fel gyerekeket, és nagyon örültem annak is, hogy 2022-ben lehetőségünk nyílt belépni az NTA programjába. A képzésre egy szakértőként tevékenykedő kolléganőnk hívta fel a figyelmünket, aki bemutatott nekünk egy fiatalt, aki részt vett a programban. Meghallgattuk a beszámolóját, és onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy nekünk is csatlakoznunk kell a kezdeményezéshez. Ez a képzés kiválóan passzol az ars poeticámhoz, ami így hangzik: Tanítani annyi, mint kulcsot adni a kapuhoz, amin belépve a diákok nemcsak nézhetik, hanem meg is érthetik az élet titkait. Fontosnak tartom, hogy a gyerekeket folyamatosan motiváljuk, a megfelelő irányba terelgessük és sikerélményekhez segítsük. Ezt támogatja ez a program is. A belépéskor még öt-hat fővel indultunk, és kezdetben csak az iskolai mikrobusszal jártunk át a gödöllői Premontrei Iskolaközpontba, ahol a gyakorlatokat tartották. Aztán hamar kinőttük magunkat, és ma már 42 tudósképzős diák van az iskolánkban. Természetesen nem tud mindenki eljönni minden programra, de közel harmincan mindig vagyunk. Az, hogy az átlagos létszámunk 28 fős, magáért beszél. Ma már a szolnoki NTA központba járunk gyakorlatokra, és a tanárok ott is ugyanolyan felkészültek, mint Gödöllőn voltak. A gyerekek nagyon élvezik a programokat, még győzködnöm sem kell őket arról, hogy járjanak a gyakorlatokra.”
Ha valamelyik tanulónak a laborban nehézsége adódik – például nem tudja jól megfogni a szikét –, akkor Szalainé szívesen segít, de amúgy nem folyik bele a gyakorlatokba. Az ott elvégzett feladatokat viszont örömmel mutatja be saját iskolájában, méghozzá fotókkal illusztrálva. „A laborban mindig fényképezek, és utána szívesen beszélek a diákjaimnak akár a kromatográfia, akár a gélelektroforézis gyakorlati kivitelezéséről. Vannak, akik ennek hatására lépnek be az NTA programjába. Fényképeket a gyerekek is szívesen tesznek közzé, és azokat megmutatják társaiknak és osztályfőnöküknek is. Nagyon szeretik a képzést, és az idei évzárón már nyolcan vehetnek át bronzdiplomát. A programba már egy olyan fiatal kollégám is bekapcsolódott, aki korábban maga is Szent-Györgyi diák volt. Ő is nagyon lelkes, és szívesen kíséri el velem a gyerekeket. Ez a nagy létszám miatt hatalmas segítség.
A diákok örömmel vesznek részt a szegedi Nobel-díjas találkozókon is, amikre külön készülnek. A tavaszi eseményen örömmel fogadták Kapu Tibort is, akinek az előadását nagyon várták. „Iskolánkból közel harmincan voltak a legutóbbi szegedi konferencián, és akadtak olyanok is, akik az osztálykirándulásukat hagyták ott, hogy velünk tarthassanak a plenáris ülésre. A Nobel-díjas találkozó mellett ott voltunk a Szolnokon szervezett Magyar Tudomány Ünnepe előadásain is, ahol kutatók meséltek az életükről. Jó ilyen programokra járni a gyerekekkel, mert így láthatják, hogy az akadémikusok és a tudósok is hús-vér emberek, és hogy nekik is voltak nehézségeik, amiket leküzdöttek. Ez rengeteget számít, és segíti, hogy a fiatalok elérjék kitűzött céljaikat.”
2026.06.29.