Kiváló Szent-Györgyi Tanár díj: Kiss Beáta
Kiss Beáta: „Elképesztő élmény volt, hogy a diákjaim kértek nekem egy autogramot Karikó Katalintól”
Egyből belépett az NTA programjába, amikor arra lehetőség nyílt a szolnoki területi központban, és azóta is figyel arra, hogy a diákjai felkészülten érkeznek a gyakorlatokra. Munkájának sikerét mutatja, hogy eddig két aranydiplomás került ki a kezei alól, ami területi szinten is kiemelkedő eredmény. Kiss Beáta, a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium biológia-kémia szakos tanára Kiváló Szent-Györgyi Tanár díjat vehetett át a Nemzeti Tudósképző Akadémia vezetőitől.
Kiss Beátát az általános iskola elején érte az első olyan élmény, ami a tanári pálya felé terelte, de akkoriban még szó sem volt külön területekről, maga a közeg fogta meg. „A természettudományok közül a biológia került hozzám a leghamarabb közel, mert abból lett egy először egy egészen fantasztikus, nagybetűs tanárom. Ez folytatódott a középiskolában, így ezt a tárgyat végképp megszerettem. Másodikként a földrajz kezdett el érdekelni, így amikor az egyetemre jelentkeztem, azt választottam szakpárnak a biológia mellé, a kémiát csak később végeztem el. Ma az iskolánkban azt tanítom a biológia mellett, földrajzot pedig egy általános iskolában oktatok óraadóként.” A kisebb gyerekek tanítása nem idegen Kiss Beáta számára, pedagógusi munkáját is egy általánosban kezdte meg mintegy húsz évvel ezelőtt. Jászberényben a gyerekei születése után kezdett el oktatni, egyből a Lehel Vezér Gimnáziumban.
„Már hatodik éve vagyok itt, és a tehetséggondozás ugyanúgy motivál, mint régebben, szívesen készítem fel a diákokat a versenyekre, illetve az emelt szintű érettségire biológiából és kémiából egyaránt. Legjobban azt szeretem, hogy látom rajtuk, hogy ők is nagyon lelkesek, szeretettel és érdeklődéssel fordulnak a tantárgyak felé. Tulajdonképpen ez hajt engem is. Gimnáziumunk az NTA programjába 2022-ben kapcsolódott be, de én már korábban is hallottam róla, és felkeltette a kíváncsiságomat. Lépéseket akkor tettem, amikor egy levélből megtudtam, hogy a szolnoki Varga Katalin Gimnázium területi központként belépett a képzésbe. Egyből bekapcsolódtam a programba én is két diákkal, akiket elkezdtem kísérni az ottani gyakorlatokra. Ma már több mint harmincan vesznek részt a képzésben, és mind örömmel utaznak el Szolnokra rendszeresen. A gyakorlatoknak én is sokat köszönhetek, mert az ott alkalmazott eljárások elméleti szinten már részei az érettségi követelményeknek, de az én időmben azokat nem tanították még az egyetemeken sem.
A pedagógus tanítványai a labormunka mellett szívesen járnak előadásokra és skill laborba is, és van köztük sok olyan is, aki már országos képzési központba is eljutott. A diákok közül már sokan részt vehettek a szegedi Nobel-díjas találkozón is, amit a pedagógus is élvezett. Különösen jó érzés volt számára, hogy egy olyan tudós előadását is meghallgathatta, akinek a felfedezése már része a középiskolai tanagyagnak – de a leginkább annak örült, hogy ezt a diákjai is megtehették. Felcsillan a szeme akkor is, amikor tanítványai azokról az eseményekről számolnak be neki – ez nemrég a Magyar Tudomány Ünnepén történt –, amiken ő nem tud részt venni iskolai feladatai miatt.
Kiss Beáta keze alól eddig két aranydiplomás diák is került ki, ami feltűnően jó eredmény annak ismeretében, hogy szolnoki területi központnak eddig összesen öt aranydiplomása van. Lelkiismeretes munkáját az is mutatja, hogy tanítványai mindig úgy érkeznek a szolnoki gyakorlatokra, hogy tudják a válaszokat az ott feltett kérdésekre, és sajátjaikat is jól fogalmazzák meg. A tanári elhivatottságot a gyerekek nemrég egy szép gesztussal is megköszönték. Ez akkor történt, amikor Karikó Katalin előadást tartott Szolnokon, de ő egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott arra ellátogatni. „Ez egészen elképesztő élmény volt, mert a diákjaim fogták magukat, és kértek nekem egy autogramot a Nobel-díjas tudóstól. Teljesen elképedtem, amikor ez követően félrehívtak az iskolában, és miközben én azt hittem, hogy csak kérdezni akarnak valamit, átadták nekem az aláírást. Ez az érzés leírhatatlan volt, és hihetetlenül jólesett.”
2026.01.07.