Kiváló Szent-Györgyi Tanár díj: Kovács Október
Kovács Október: „Fontos, hogy a kutatás örömét megmutassuk a diákoknak, és azt is, hogy a tudomány is lehet egy karrier”
Tantervek és tankönyvek szerzője, és alapító tagja a Kutató Tanárok Országos Szövetségének. Az NTA képzését a világ legjobb tehetséggondozó programjaként szokta emlegetni, és imádja népszerűsíteni mind saját iskolájában a diákok között, mind a máshol dolgozó kollégák körében. Kovács Október, a fővárosi Németh László Gimnázium biológia-kémia szakos tanára Kiváló Szent-Györgyi Tanár díjat vehetett át a Nemzeti Tudósképző Akadémia vezetőitől.
Kovács Októbernél soha nem volt kérdés a pályaválasztás, mindig egyértelmű volt számára, hogy a katedrán van a helye. „Nálam erős a családi indíttatás, már édesapám és édesanyám is tanárok voltak, méghozzá nagyon jók, mindkettőjüket többszörösen kitüntették. A pedagógusi pálya mellett döntött a két bátyám, és ezt a hivatást választották a feleségeik, ahogyan az enyém is. Nagy örömünkre az egyik gyermekünk is a tanítói pálya mellett döntött. Jómagam az iskolához már kisgyerekként közel kerültem, mert engem anyukám gyakran magával vitt szakköri kirándulásokra és nyári napközis táborokba. Úgymond iskolai közegben nevelkedtem, és ott kiválóan éreztem magam. A beszéd és a magyarázás már kicsi koromban jól ment, és ehhez jött hozzá, hogy igényem volt arra, hogy másokat is fejlesszek. Tízéves koromban döntöttem el, hogy tanár leszek, és onnantól kezdve erre készültem. Az egyetlen nehézség az volt, hogy az érdeklődésem már akkor széles körű volt, így nehezen döntöttem el, hogy milyen területet válasszak. A természettudományok mellett az szólt, hogy azok egzakt tudományként jobban mentek nekem. De ezt leszámítva közel áll hozzám az irodalom, a művészettörténet, a történelem, a zene. Gimnáziumban fizika-kémia fakultációra jártam, és az egyetemen is ezt a kettőt akartam választani, de az ELTE-n ez a szakpár pont abban az évben szűnt meg, amikor érettségiztem. Emiatt jelentkeztem végül biológia-kémia szakra.”
A pedagógus már harmadéves egyetemistaként is tanítani akart, így fogta magát, és bekéredzkedett egy általános iskolába. Ugyan nem lehetett szerződése és fizetést sem kapott, de boldog volt, hogy néhány tananyagrészt ő adhatott le a diákoknak. „Negyedévesként már hivatalosan is el tudtam helyezkedni óraadóként a Toldy Ferenc Gimnáziumban, ahol nagyon jól éreztem magam, és a diákok is szerettek, ötödévesként pedig már félállásban dolgoztam az Árpád Gimnáziumban. A végzés után mindkét helyre hívtak főállásba, de én a Németh László Gimnáziumot választottam. Azért döntöttem mellette, mert nagyon vonzott a nyolcosztályos képzés, ami akkoriban még újdonság volt. Ebben a Németh László úttörőnek számított. Az iskolában épp a 36. évemet töltöm.”
Jelen mindenhol
Kovács Október a gimnáziumban jelenleg igazgatóhelyettesként is dolgozik, de mint mondja, az igazi otthona mindig a katedra. Imádja az osztályfőnöki feladatokat is, már harmincadik éve van saját osztálya. Ezt a tisztséget azért szereti, mert azon keresztül a gyerekeknek nemcsak tudást adhat át, hanem formálhatja a szemléletüket is. Gyakran szervez 10-14 napos osztálytáborokat és egyéb elfoglaltságokat, a hónapok utolsó péntekje pedig mindig a közös programokról szól. Akkor a gyerekek együtt társasjátékoznak, múzeumba mennek, vagy egyszerűen csak beülnek valahova fagyizni. Ezek kiváló alkalmak arra, hogy a tanár-diák kapcsolat erősödjön, és ne szóljon minden a tanításról és a számonkérésről.
„Fontosnak tartom az egészségnevelést is, iskolánk egészségnevelési programját is én alkottam meg annak idején. Ma is igyekszem olyan programokat és előadásokat szervezni, amelyek ehhez a területhez kapcsolódnak. Ezt nagyon fontos oktatói feladatnak tartom, ahogyan a környezeti nevelést is. Annak iskolai programját szintén én állítottam össze, és sokat foglalkozom vele ma is. Hiszek abban, hogy az ilyen témákban a gyerekek előtt nekünk is példaként kell állnunk, látniuk kell, hogy hitelesek vagyunk. Ennek részeként rendhagyó megoldásokkal is előrukkolok. Ilyen például, hogy hivatalos levelek üres borítékaira íratom a röpdolgozatokat. Szoktam írni pályázatokat is, amiknek köszönhetően környezeti fejlesztéseket tudunk eszközölni. Van például tankertünk és magaságyásunk, polikarbonát üvegházunk, komposztládánk. Környezeti nevelésről és egészségnevelésről más helyeken is tartottam már előadásokat, olyan időszakom is volt, amikor ezekkel roadshow-jelleggel jártam az országot. Voltam például iskolanapokon és megfordultam a Nagycsaládosok Országos Egyesületénél, vagy éppen a reformátusok nyári táborában. A társadalmi szerepvállalást önmagában is fontosnak tartom, tagja vagyok több civilszervezetnek. Például a Nemzetközi Vöröskeresztnek, lakóhelyünk környezetvédő egyesületének, vagy éppen a szomszédos település kertbarát körének. Elengedhetetlennek tartom ezt a fajta közösségépítést.
Kell az utánpótlás
A pedagógus régóta részt vesz a tanárképzésben is, amibe, hasonlóan a diákok oktatásához, már azt megelőzően bekapcsolódott, hogy ahhoz papírja lett volna. „Az ELTE korábban is felkért arra, hogy tanítási gyakorlatokon mentoráljak hallgatókat, és szívesen elvállaltam ezt a feladatot is. Aztán 2013-ban jött el a pillanat, hogy beiratkoztam a Károli Gáspár Református Egyetem bölcsészkarának mentortanári szakirányára. Az ottani diplomámat 2015-ben szereztem meg. Mivel a tanárok közül manapság kevesen választják a természettudományos területet, én nem dicsekedhetek el annyi hallgatóval, mint a nyelv- vagy bölcsészszakos kollégák, de azért nekem is voltak már emlékezetes mentoráltjaim. Érzek elhivatottságot nemcsak a diákok oktatására, hanem a jövő pedagógusnemzedékének képzésére is.
Kovács Október vállal érettségi vizsgaelnöki feladatokat és emelt szintű vizsgáztatást is. „Ilyen munkát 2005-től, a kétszintű érettségi életbe lépése óta végzek, és tagja voltam már annak a csapatnak is, amelyik a kétezres években kidolgozta a biológiaérettségi követelményeit. Megtisztelő és szép feladat volt ez, a mai napig hálával gondolok vissza arra, hogy részt vehettem benne kiváló munkatársakkal, akiktől sokat tanultam. Pár évig benne voltam abban a bizottságban is, amelyik az írásbeli érettségi feladatsorokat állította össze, és ott is remek kollégákkal dolgozhattam együtt. Fejlesztésként élem meg a lektorálási munkákat is, és az általam jegyzett tankönyvek és feladatgyűjtemények megírását is. Mivel könyveket pont a közoktatás szerkezetváltási időszakában írtam, ezek közül több nem jelent meg, de még ezt sem bánom. Lektori munkákat még ma is végzek, nemrég épp az emelt szintű érettségi új feladatgyűjteményét tekinthettem át.”
Mindennek az alapja
Kovács Októbernek az igazi szíve csücske a tehetséggondozás, amihez több ponton kapcsolódik. „Ez a pályám eleje óta így van, hiszen mondjuk ki: az első nyolcosztályos gimnáziumokat azért hozták létre, hogy a tehetséges, elkötelezett diákokat hamar fel lehessen karolni. Egy ilyen helyen egyszerűen kötelességünk komolyan venni a tehetséggondozást, és azért mindent megtenni. Emiatt már kezdő tanárként elkezdtem a diákokat támogatni, úgymond menedzselni. A versenyeket és a pályázatokat ma is követem, a gyerekeket pedig igyekszem folyamatosan motiválni. Nincsenek pontos számadataim, de a diákjaimnak már legalább 300-350 számottevő versenyeredménye van. Csak a tavalyi tanévben 23 tanulmányi versenyen és diákpályázaton indítottam összesen 106 diákot, és közülük legalább tízen jutottak be országos döntőkbe, vagy lettek díjazottak a pályázatokon.”
Annak idején a tehetséggondozást segítendő hívták életre a kutató diákok mozgalmát is, amihez a pedagógus már a kétezres évek elején csatlakozott, szinte közvetlenül az indulásnál. „Fontosnak tartom, hogy a kutatás örömét megmutassuk a diákoknak, és rámutassunk: a tudomány is lehet egy karrier, egy kiteljesedés, egy örömforrás. Pontos számokat itt sem tudok, de biztos, hogy száznyolcvannál több kutató diákom volt. Ők voltak azok, akik egy kutatómunkát teljesen végigvittek, és utána letettek az asztalra valamilyen eredményt. Például egy TDK dolgozatot, vagy egy döntős versenyelőadást a kutatási témájukról. Ezekre a sikerekre nagyon büszke vagyok. Örömmel tölt el az is, hogy a 2006-ban induló Kutató Tanárok Országos Szövetségének alapító tagja lehettem. A legújabb szerelmem a Nemzeti Tudósképző Akadémia, amit zseniális tehetséggondozó programnak tartok. Szegedi konferenciákra 2017 óta járok a diákjaimmal, és beszéltem több Nobel-díjas kutatóval is. Őket mindig megkérdeztem arról, hogy láttak-e a világban bárhol ehhez hasonló tehetséggondozó programot, de mindannyiuktól nemleges választ kaptam. Ez a képzés unikum a világban, amire büszkének kell lennünk. Igyekszem a diákok figyelmét is felkelteni iránta, azt gondolom, hogy sikeresen. A múlt hónap ebből a szempontból egészen kiemelkedő volt, akkor tizenhat új NTA diák regisztrációját segítettem. Már van több olyan diákom is, aki a a programba egyetemistaként is bekapcsolódott, és Szent-Györgyi hallgató lett. Ők mindig mellém sündörögnek, amikor a konferenciákra elviszem a mostani diákokat. Különösen büszke vagyok arra, hogy fiatal kollégáim személyében két új Szent-Györgyi tanár is született iskolákban. Egyikük Tóth Balázs, aki korábban a feleségem tanítványa volt, így már gyerekkora óta ismerem, a másikuk pedig Székelyné Márialigeti Borbála, aki a tanítási gyakorlata alatt a mentoráltam volt. Balázshoz hasonlóan ő is nagyon lelkes, nagyon elkötelezett. Boldogsággal tölt el, hogy látom a jövőt jelentő kollégákat.”
2026.03.24.